Agatha Christie: Adventi krimik
„Egy bögre forró tea, egy puha takaró és egy kötetre való Agatha Christie-novella. Mi más kell még a téli estékre?”
Ezzel kecsegtet rögtön a fülszövegben a könyv és milyen igaza van!
Mint mondtam, nagyon nehezen szakadok el az ünnep varázsától, még most is áll a fa nálunk, még nincs szívem leszedni és alig várom a jövő évi karácsonyt. A könyvet karácsonyra kaptam és nem bántam meg, hogy csak a szilveszter előtt kezdtem el olvasni. Így még egy kicsit kihúzhattam az advent gyönyörű, melengető érzését, miközben mézeskalácsot majszoltam, forró teát tartottam a kezemben és faltam a sorokat.
A történetek közül természetesen a Poirot-osak voltak a kedvenceim, a sorozatot anno én is nagyon szerettem és most újra kedvet kaptam hozzá. Nem szoktam olyan könyvet olvasni, (alig pár ilyen könyv akadt meg a kezemben eddig) ami több, rövid történetből áll össze, de kifejezetten üdítő érzés volt, hogy mire az egyiket végig olvastam már jött is a következő izgalmas rejtély!
A kedvencem a könyv második története (szintén Poirot) „A csokoládés doboz.” Semmi rosszat nem tudok elmondani az Adventi krimikről, a borítója egyszerűen gyönyörű, a hangulata pedig varázslatos, mindenkinek ajánlom karácsony környékén.
Ha nagyon szőrszálhasogató akarnék lenni, talán az egyetlen „negatív”, hogy nem mindegyik történetről tudtam megállapítani, hogy ez most karácsonykor/szilveszterkor játszódik, számomra nem az összesnek volt karácsonyi hangulata. De ez tényleg csak amolyan „bökdösődés” a könyv szuper, és többségében tényleg advent hangulatú!
Muszáj leírnom Nektek a kedvenc idézetemet is a könyvből: „Akinek egy asszony igazat kell, hogy mondjon, az a gyóntatóatyja, a fodrásza és a magánnyomozója” (Természetesen Poirot)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése